Szétázott teafilter

Ajkunkra csókot sóhajt a némaság.
A teástasakot forró vízbe mártom,
cérnája végéről  leválik a papírfecni,
a csésze alján pedig vízkődarabok
járnak keringőt.

Valami mindig a miénk marad,
de ezekről nem szokás beszélni.
Ahelyett megkérdezem:
- Mi újság? Hogy vagy?
-Hát igazából semmi...
kellemes meleg esténk van márciushoz képest...
-és ráül arcodra a holdsugár fénye.

Sűrű borostyáncsend nehezedik ránk.
Elnyűtt karórádra nézel.
(Igen, erre még emlékszem.)
-Lassan mennem kell.
(Ezt már valahol sejtettem.)

Így a végén megint csak ketten maradunk:
én és a szétázott teafilter.

2014. tavasz