Lerágott csontok

Ez az egész sokkal bonyolultabb mint hiszitek.

Megágyazni egy üres képzeletnek,

lerágott csontokat gyűjteni,
amelyeket ki tudja ki rágott meg,
undorodva füstbe takaródzni,
egy padon várni,
hogy jöjjön valaki,
pont az az egy valaki...

(És más is van itt.
Valami megfoghatatlan és
Bizonytalan én.
Valami képtelen,
Valami hangtalan én.)

Aztán reggelente a tükörben
elégedetten mosolyt váltani
Önmagammal.

Üresen.

Ágyat vetni egy kihalt képzeletnek,
lerágott csontokat gyűjteni...

Ez annál sokkal összetettebb...

2012. ősz