2016. január 30., szombat

Kék


Ha ennél tovább nézel,
Komolyan mondom,
Megfulladok!


Olyan csendesen és lassan,
Ahogy még fuldoklót nem látott az ég.
Egyszerűen csak elmerülök a felszínen,
Mintha azt akarnám lemérni
hány másodpercig bírom a víz alatt.


… egy…kettő…három…


Mi vár majd ez után?
Te félsz?
Én sosem féltem.
Kivéve amikor haza érek
És senki sem köszön vissza.


De te nem mondasz semmit.
Csak nézel.
Sokszor csak úgy mindent,
ami éppen körbevesz.


Néha engem is.
Ha úgy alakul.


Olyankor azt kívánom,
Bárcsak megfulladnál
Olyan csendesen, olyan lassan,
ahogy én

2016. tél

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése