Szappan

Mint estélyi ruhát
hajnali fáradsággal,
úgy hámozom le testemről a bőrt.
Egy pillanatig úgy érzem,
jó lenne belehalni.

A fürdőszobai tükörben
már nem én vagyok.
Beszappanozok minden emléket, 
öblítek  minden gondolatot
és meredten nézem a tükörben
milyen tisztaság veszi most körül
azt aki már nem én vagyok.

És ebben a fehérségben,
 minden valótól távol,
mindenkit elfeledve, 
szinte fájón hasít belém egy kérdés,
de az is csak ül magában megválaszolatlanul:

Ki a fene ez itt?
És csak a padlón koppanó szappan válaszol.

2013. ősz