Csillámpor

Haragszol majd tudom,
mégis az arcodba fújom a csillámport.

Lesújtó szemmel meredsz rám
akár egy kiszolgáltatott hős.
Elkapod a csuklóm
és a tenyeremen megtapadt szemcséket
durván az ajkamhoz dörzsölöd.

Mindkettőnk pórusait
ellepi a ragyogó por.
Leülsz messze tőlem,
leülök messze tőled,
ily távolról bámuljuk egymás
kárörvendő megvetéssel.

S megérted,
hogy kérdezni hiábavaló.
S megértem,
hogy válasz(tani) kell.

Mert a csillámpor a bőrünkről
nem pereg le egykönnyen

2015. nyár