Pelikán

Nem idézem a napokat,
Csak mély levegővétellel
Belefúrom a fejem a vánkosba.

Nem látok.

Néha írtózom az emberektől.
Az útra meredve próbálom
Kikerülni őket a tömegben...

(Máskor azt képzelem
Hatalmas szájam van,
Akár a pelikán csőre.
Ráülök a vízfelszínre,
S mint apró halakat
Mindenkit befalok.)

A szempilláim beleakadnak
A párna szövetbe.
Kifújom a levegőt
És üresnek találom
Önmagam itt
E szürke paplan szobában.

(Kievezek a partra,
Tollamat tisztogatom
Egészen egyedül,
S a tömeg mi nincs
Lassan elcsendesül...)

2014. tavasz