elvadult erdejeink mélyén
kerestük az ösvényt amikor találkoztunk
akkoriban hűvös volt minden hajnal
a magánytól fáztam
aztán jöttél és tüzet raktál
megfogtad a kezem
azóta melegszünk a narancssárga parázs fényben
kezem még ma is ott pihen
a tenyeredben
(2019. április)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése