már leslek az ablakból
a csipkefüggöny
repedéseiben pislogok
beintesz a túloldalról
eljátszom
mintha nem látnám
a találkozás örömét megtagadnám
tőled s magamtól
fátyoltakaróba rejtem
szellős szívemet
áthaladnál rajta
vagy megmaradsz
majd tudom
de most hogy itt vagy
kinek nézzelek
mikortól beengedtelek
a fénytől fulladok
csak egy kicsit még
tegyél úgy mintha volnál
a falon futó árnyékba
belegabalyodnál
emelj magadhoz sötéten
behúzott drapéria csöndben
2022.június.14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése