éjjel van lefekszem
keresem önmagam
az ágyban
az utcáid járom
lehunyt szemmel is megtalálom
hol van az a régi emlék
amit ott temettem
el
egy elhagyott csarnok
a gyomok ölelésében
itt a csend
fátylat húzok a
város zajára
én is belebújok
akár a
menyecskeruhába
tenyerembe zárom a földet
ujjaim közül
felfakad az élet
otthon ki voltál
és én ki voltam
benned
dobozba zárlak
súlyod nem bírom
el
legyél te aki
elhagysz
felejtsd el hogy
létezem
s ha néhanap meglátogatlak
elképzelem
hogy még mindig ott
az ágyam
oda lefekszem
egy kopott szobában
keresem önmagam
az ágyban
tudom ez már nem te vagy
így alszom el
(2022. április 5.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése