Objektív

Az üres csészéket bámulom

az asztalon.

A kihúzva hagyott székedet

és az ottfelejtett gyűrődéseket

az abroszon.

Hallom, ahogy kijössz a szobából.

A lépteket és,

ahogy az ujjbegyeddel

megérinted az ajtókeretet.

Aztán kattan valami

És én elnevetem magam,

mintha egy objektív tükrében lennék.

Az ajkam felreped,

felhólyagzik a vérem,

Hosszú záridőben

2016.3.1.