Fücsomóval falra

Rongyos fűcsomóval

rajzolom falra
az arcodat.

Nem emlékszem vonásokra,

csak süllyedő ráncokra.

Talán elkopnak egyszer,

nemesednek,

mint régi irkák régi fiókokban,

és akkor öregnek látsz majd,

én pedig pár elherdált évnek.

Mész koptatja az ujjamat.

Puha ujjamat.

Mindigis puha ujjam volt.

Egészen tíz,

és igen,

Mind árván maradt.

Kapaszkodnék!

De meszes falakba márciusi fűvel?!

Üres markokba?!

Kapaszkodnék

eső mosta fű arcodba

2016.3.22.