Fücsomóval falra

Rongyos fűcsomóval

rajzolom falra
az arcodat.

Nem emlékszem vonásokra,

csak süllyedő ráncokra.

Talán elkopnak egyszer,

nemesednek,

mint régi irkák régi fiókokban,

és akkor öregnek látsz majd,

én pedig pár elherdált évnek.

Mész koptatja az ujjamat.

Puha ujjamat.

Mindigis puha ujjam volt.

Egészen tíz,

és igen,

Mind árván maradt.

Kapaszkodnék!

De meszes falakba márciusi fűvel?!

Üres markokba?!

Kapaszkodnék

eső mosta fű arcodba

2016.3.22.

            Egy kis nosztalgia:) A kezdet: Pegazus pályázat 2009  Tőzsér Árpáddal az értékelés után

                                             

                                                
                                 2016.3.11. felolvasó délután Udvardon

SorsJegy

ha nincs miből

veszek egy csomag pukkantós cigit

egyébként nem kell

de ez majd tényleg életben tart

mielőtt még megölne

a piros rács résein

kiszivárog az ujságtól és az orbittól

oldott levegő

inkább egy SorsJegy kéne

vagy jobb lenne kettő

közép tájékon, egymás mellett

hánykor vetítik?

bírom ezt a rendezőt

csupa izgalmas fordulat

semmi vérfürdő

semmi giccses  hepiend

csak egy kis dráma

és néhány sikertelen lavsztori

eljösz?

mindjárt gondoltam

hát nem baj

a trejler úgysem tetszett annyira…

talán féláron

el tudom passzolni valakiknek

van tüzed?

2016.3.6.

Objektív

Az üres csészéket bámulom

az asztalon.

A kihúzva hagyott székedet

és az ottfelejtett gyűrődéseket

az abroszon.

Hallom, ahogy kijössz a szobából.

A lépteket és,

ahogy az ujjbegyeddel

megérinted az ajtókeretet.

Aztán kattan valami

És én elnevetem magam,

mintha egy objektív tükrében lennék.

Az ajkam felreped,

felhólyagzik a vérem,

Hosszú záridőben

2016.3.1.