Költészet napja

Az Új Szó hasábjain 

2018. április 11.

Lampion

a szavak megtorpannak a szád szélén

látom ahogy visszafordulnak

és begubóznak a kamrák zugaiba

egy ottfelejtett emléket nyújtasz át

beszúrom a polcra pilinszky mellé

elégetünk mindent

csak kiszáradt gallyak a tűznek

parázsban narancssárgán

izzik az arcod

szellőben hintázó lampion

mely eltünik a füstben

most felgyújtunk mindent

az utolsó fényképig

hogy holnap

hiányozzon mindaz

mi tegnap elégett

2018.4.10.

ablak a konyhában

a talpam kihűl

ahogy a csempén állok

egy vonat zakatolását hallom

aztán ahogy kisiklik

lecsúszik a pánt a vállamról

újra olcsó borral koccintok

az üvegen hamis

tükörkép legyint        

átnézek rajta
a ködös utcát bámulom

hamud

ki lennél

ha most találnád magad először

karjaim közt

szürkén véreznél mint

egy füsös noir film mellékszereplője

fehér gézpamaccsal

itatnám nemvolt

emlékeinket

itt-ott megalvadnának

a bőrredők közt

és néha megfeledkeznénk róluk

de ma lemoshatatlan por ül rajtam

ha erre gondolok

a mondataid kiszöknek az éjbe

és homlokomra nehezednek

pedig egy rég levizelt tábortűz hamuja vagy

valahol az elmúltak sűrűjében

2017. szeptember 30.

zseb

ki tudja ezennel

miféle redők

közé bújsz el

meg aztán tudod e

meddig maradsz

ki az emlékekből

mik egykoron

fehér tornácok voltak

csak ültél rajtuk

a tejeskávéddal

verandás lett a homlokod

muskátlikat öntözök rajta

ez talán már így marad

zsebem a zsebedbe torkollik

s te átnyúlsz rajta

hogy megfogd a kezem

2017.június