nem alszom nálad
homlokod egy szürke rongy
letörli a rúzsomat
rádnehezednek néha
azok a tegnapok
az ablakon cseppbe olvadó
párát bámulod
ahogy én is
meggyűlölöd
egy percre a nevem
a széket is amin ültem
inkább elfogalalod
és én leforrázom újból
a teafiltert
a tegnapit
de már illata sincsen
mi elragadjon
2017. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése