"...most zuhanok át
a szemeiden
nem pislogsz hagyod
hogy földet érjek..."
a szemeiden
nem pislogsz hagyod
hogy földet érjek..."
elosonnak
lehemperednek a homlokra
párát szórnak a szemüvegre
hajtogatok egy papírvárost
törékenyet képlékenyet
csikorgós üveggolyós
ablakai lesznek
domború látképpel
és megnyúlnak majd a felhőid is
beszűkülnek a távlatok
csak a körvonalaidat sejtem
s nem számít már
ha mást nem
lehevernek a cumulusaid
a fehér macskakövekre
jégkrémként olvadnak
ajkaink közé hűvösen
s fátyoltakaróba temetkezünk
ketten
áttetsző lencsékben
2016.június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése