Üveggolyó

"...most zuhanok át
a szemeiden
nem pislogsz hagyod
hogy földet érjek..."

elosonnak
lehemperednek a homlokra
párát szórnak a szemüvegre
 
hajtogatok egy papírvárost
törékenyet képlékenyet
csikorgós üveggolyós
ablakai lesznek
domború látképpel

és megnyúlnak majd a felhőid is
beszűkülnek a távlatok
csak a körvonalaidat sejtem
s nem számít már
ha mást nem

lehevernek a cumulusaid
a fehér macskakövekre
jégkrémként olvadnak
ajkaink közé hűvösen
s fátyoltakaróba temetkezünk
ketten
áttetsző lencsékben

2016.június