Korlátok

…s  egyszer

az utcák nem telnek meg
búgó lámpák fényével.

Az ajkadon
az ajkamat keresem
és visszanyelek valami
könnyes váladékot.

A szennyeskosárból
azóta is kilóg
a blúzom ujja.
A tükör pedig
pont úgy szélesít,
mint akkor.


***

Az otthon,
csak egy kacatos hely.
Ha elhúzom a függönyt,
látom a végtelent.
A végeset.

Ott,
annál a piros kapunál.
Ott végződik.
Ott kezdődik.

Reggelente
teával a kezemben
elképzelem, 
hogy kinyílik előttem,

s közben arra gondolok,
kié ez a sok vacak
itt a szobában?
Mert idegen már
a saját arcom is,
ha meglátom

2016. április