Bögrében

várjuk,

hátha szerelmesek leszünk egymásba

közben teát főzök,

vagyis, csak vizet forralok,
hogy leöntsem a zacskót
a bögrében

az ember
elüti az időt ezzel-azzal
gondolatokat helyettesít,
álmetaforákat fejteget,
qi gong golyókat ringat a tenyerében,
miközben a filterből
valami savanyúnak tűnő,
kármin piros oldat szivárog,
amit a legjobb lenne kiönteni




2016. április

Korlátok

…s  egyszer

az utcák nem telnek meg
búgó lámpák fényével.

Az ajkadon
az ajkamat keresem
és visszanyelek valami
könnyes váladékot.

A szennyeskosárból
azóta is kilóg
a blúzom ujja.
A tükör pedig
pont úgy szélesít,
mint akkor.


***

Az otthon,
csak egy kacatos hely.
Ha elhúzom a függönyt,
látom a végtelent.
A végeset.

Ott,
annál a piros kapunál.
Ott végződik.
Ott kezdődik.

Reggelente
teával a kezemben
elképzelem, 
hogy kinyílik előttem,

s közben arra gondolok,
kié ez a sok vacak
itt a szobában?
Mert idegen már
a saját arcom is,
ha meglátom

2016. április

Kihült ágy

Egy kihűlt ágyban fekszem.

Cérnagombos,

apró, rózsás ágyneműben.

A mennyezeten

fénycsíkok kúsznak,

mikor kocsik zúgnak

az ablak alatt.

Aztán csak maszatos képek

zajongnak a szemem előtt.

Zárd be őket!

Vagy én teszem

azt, amit nagyon szeretnék.

Megérinteni egy ilyen pacanyalábot,

hogy feléledjen,

hogy felélesszen

engem

meg téged is,

egy kihűlt ágyban,

kihűlt testtel,

egy szál libabőrben

2016. április