ki tudja ezennel
miféle redők
közé bújsz el
meg aztán tudod e
meddig maradsz
ki az emlékekből
mik egykoron
fehér tornácok voltak
csak ültél rajtuk
a tejeskávéddal
verandás lett a homlokod
muskátlikat öntözök rajta
ez talán már így marad
zsebem a zsebedbe torkollik
s te átnyúlsz rajta
hogy megfogd a kezem
2017.június
