karomban
megdermednek a gesztusok
ha hozzáérnek a hegyeidhez
olyan ormosak
görnyedten sétálok köröttük
mintha attól félnék
hogy fejemet szegi
egy egy szikla szilánk
vagy ha nem vigyázok
végleg eltemet egy kőlavina
igazán a dombokat
tudnám szeretni
naphosszat heverésznék rajtuk
bogarakat és virágokat gyűjtenék
éjszaka csillagokat
akkor elfelejteném a hegyeidet
nem érdekelnének a barlangjai
a kilátás a kőzetek kémiája
mint egy letűnt nyaralási emléket
úgy kaparásznám elő
a fiók zugából
2016 december
