2016. december 20., kedd

Hegyek


karomban
megdermednek a gesztusok
ha hozzáérnek a hegyeidhez
olyan ormosak

görnyedten sétálok köröttük
mintha attól félnék
hogy fejemet szegi
egy egy szikla szilánk
vagy ha nem vigyázok
végleg eltemet egy kőlavina


igazán a dombokat
tudnám szeretni
naphosszat heverésznék rajtuk
bogarakat és virágokat gyűjtenék
éjszaka csillagokat

akkor elfelejteném a hegyeidet
nem érdekelnének a barlangjai
a kilátás a kőzetek kémiája


mint egy letűnt nyaralási emléket
úgy kaparásznám elő
a fiók zugából


2016 december

2016. november 10., csütörtök

bizonytalan



elszakítottad a zsákot
bukfencet hányt a lépcsőn
a sok kacat
utánuk löklek
majd
egyszer
a sátradban is lakhatunk
ha majd nem kell
más
rajtad kívül


de ma nem vagy elég
és én sem
a szemüveg maszatjában látlak
ahogy a cigidet szívod
és csak a füst jelenléte
biztos

bizony
talan


2016.november

2016. október 19., szerda

füst



esténként
már egészen télillat van

az utcalámpák
szegényes ragyogása
terelget haza

olyanok akár a letűnt csillagok
divatjamúlt estélyiben
kipangott pezsgővel a kezükben

már rég nem bízom bennük

csak a füst érdekel
ami megtörik a fényükben

2016. október